Amikor megkerestelek az interjú ötletével, említetted, hogy felidegesített a Lajos Tamással készített interjúnk Janisch Attilára vonatkozó része. Nem nevezte meg, viszont egyértelmű volt, hogy róla beszél.
Igen, mindannyian tudtuk, hogy róla van szó, és Attila később jelezte is egy nyílt levélben, hogy magára ismert. Nekem a tanárom volt Janisch Attila, nem az osztályfőnököm, de tanított minket. A nap 24 órájából 25-ben a diákok dolgaival foglalkozik, a legcsodálatosabb tanárnak tartom őt. Mérhetetlen tudatlanságról árulkodik nem csak az SZFE működésével kapcsolatban, hanem az egész szakmát érintően az, hogy Lajos Tamás nem tudja, hogy Janisch Attila tanárként milyen szakmai minőséget képvisel. Gyakorlatilag arra bizonyíték, hogy úgy akar az egyetem ügyeibe avatkozni, hogy az alapvető tájékozódás sem történt meg a részéről.
Idézem Lajos Tamást: „...van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”
Magyarországon elterjedt vélekedés, hogy az állampolgárok ne politizáljanak, azt hagyják a politikusokra. Valójában a politika arra való, hogy az emberek ezen keresztül próbálják az érdekeiket képviselni, és normàlis mederbe igyekeznek terelni együttélést. Rengetegen vagyunk, problémákat okozunk egymásnak, és a politika egy útja annak, hogy megoldást találjunk ezekre. Semmi másról nem kellene szólnia, csak arról, hogy az állampolgárok életkörülményei javuljanak. Ebből az következik, hogy bárki nyugodtan politizálhat. Janisch Attila az órákon nem politizál, az órákon kívül pedig azt csinál, amit akar.
Te a diákja voltál, tehát ez egy személyes tapasztalat, hogy nem politizált az órákon?
Igen. Ő egy megszállott ember: rendkívül elkötelezett a film és a diákok irányába, és nem pazarolná erre az időt. Fontos tudni a pontos okát, hogy miért nem csinált filmet 16 éve. A Vajna-korszak beköszöntével megszűnt a magyar film szakmai önrendelkezése, autonómiája. Egy felülről vezérelt, a szakmával nem egyeztetett rendszer jött létre. Janisch ez elleni tiltakozásból azóta nem hajlandó pályázni. Akkor követne el hibàt, ha úgy építetene karriert, hogy kapcsolatokat keres a regnáló hatalommal. A kormányhoz végletekig lojális lenne, és így szerezne állami megrendeléseket, előnyöket pályázatoknál, befolyást a szakmánk fölött, vagy a pàrthűsége miatt kerülne be kuratóriumokba. A politizálásnak ez az a módja, ami ellentétes az állampolgárok érdekével, mivel ebben az esetben nem egyenlőek a versenyfeltételek. Ez a demokráciát ássa alá, és ezért ez az, ami a nemzeti érdeket sérti. Janisch ezekkel az eszközökkel nem él, ő a szabad véleménynyilvánítás jogát gyakorolja, ezzel a nemzet ügyét szolgálja, és nem mellesleg, mivel a hatalmat kritizálja, a saját egzisztenciáját kockáztatja.
Palkovics miniszter úr is a szemére vetette a diákoknak, hogy miért politizálnak, és ott sem értettem, miért ne politizálhatna egy állampolgár, miért ne lehetne véleménye. Ráadásul ők nem pártpolitikát, hanem szakmapolitikát folytatnak. Azt mondják, hogy nincs rendben, hogy idejönnek felülről, nem egyeztetnek azokkal, akikről dönteni akarnak, és meg akarják mondani, hogy mostantól milyen típusú – a nyilatkozatok alapján keresztény, Trianonra reflektáló, stb. - színházat és filmet kell csinálni. A diákok azt mondják, hogy maradjon meg a szabadság. Ennyiből áll az ő politizálásuk.
Enyedi Ildikó felmondott, mint oktató az SZFE-n, vele ellentétben te maradtál az egyetemen, és viszed tovább az osztályodat. Miért döntöttél így?
Ennek praktikus oka van, mégpedig az, hogy nem végzős, hanem futó osztályom van az egyetemen. A tanítványaimat hagynám cserben, ha most felállnék. Ha ők harcolnak és hisznek abban, hogy még van esélyük változtatni, nekem mellettük kell lennem, amíg ez a harc folyik. Én kvázi felmondtam a kuratóriumnak, a sztrájkban is részt veszek, de próbálom végigvinni az osztályomat. Egy évük van hátra, nem akartam elengedni a kezüket, nem akartam, hogy megint egy új osztályfőnököt kapjanak új és ismeretlen elvárásokkal. Ez amúgy is egy speciális osztály.
Schwechtje Mihály (fotó: Pozsonyi Janka)
Ezt az osztályt nem te indítottad, hanem Gothár Péter.
Igen. Dolgoztam benne én is, de nem én voltam az osztályvezető. Azt érzem becsületes döntésnek, hogy úgy viszem el őket a diplomáig, hogy közben próbálom megőrizni azt a tanszabadságot, ami eddig megvolt, és azt a koncepciót, amit korábban lefektettünk. Aztán az is lehet, hogy kirúgnak. Abban az esetben, ha marad a kuratórium, és marad ez az autonómiamentes állapot, nem indítok új osztályt.
Végigviszed az osztályodat, és egy év múlva hozol egy döntést, hogy maradsz vagy otthagyod az egyetemet. Jól értettem?
Ha nem megyünk vissza a nulla pontra, ha nem szűnik meg a politikai nyomás, akkor biztos, hogy nem maradok. Egyszerűen megpróbálom elvinni a diákjaimat a diplomáig, és fogni a kezüket, hogy ne kerüljenek bajba. Ha végignézitek azokat az osztályokat, ahol felálltak az osztályfőnökök, mindig maradt egy másik osztályfőnök. Zsámbéki Gábor osztályánál például maradt Fullajtár Andrea. Sehol nem hagyták magukra a diákokat. Enyedi Ildikó osztálya befejezte a BA-képzést, Ildikónak azt a döntést kellett meghoznia Gigor Attilával, hogy elindítják-e a mesterosztályt a jelenlegi körülmények között. Úgy döntöttek, nem kezdenek bele. Én is így döntöttem volna a helyükben.
Számos állítás, találgatás és óhaj elhangzott arról, mit tanítanak, mit nem tanítanak és mit kellene tanítani az SZFE-n. Nézzük most a te személyes részedet. Mit teszel azért, hogy jó rendezők kerüljenek ki a kezeid közül?
Van egy BA- és egy MA-képzés a filmrendezői szakon. A BA adja meg a szakmai alapokat. Ami praktikusan elsajátítható, azt mind ott tanulják meg. Reagálva a kurátor úr véleményére, szerintem nincs külön olyan, hogy közönségfilmes rendezőképzés és szerzői filmes rendezőképzés. Egyfajta képzés van, és mindenkinek a személyiségéből fakadó, autonóm döntése, hogy mi lesz belőle. A mostani osztályomban is van olyan hallgató, aki kifejezetten közönségfilmet szeretne csinálni, és mi ebben maximálisan támogatjuk. A mesterképzés, vagyis az utolsó két év arról szól, hogy megtaláljuk a hallgatók saját rendezői személyiségét. Fontos, hogy egy filmrendezőt nem lehet lecserélni egy másikra. Ezt egy egyszerű példával tudom szemléltetni: add oda ugyanazt a leforgatandó jelenetet három különböző rendezőnek. Az eredmény nem lesz egyforma, megjelenik a rendező saját stílusa és elképzelése.
A mesterképzésen azon dolgozunk, hogy mindenki megtalálja az önálló hangját. A közönségfilm-rendezés is csak akkor tud érdekes és különleges lenni, főleg egy ilyen kicsi országban, ahol büdzsében nem tudunk versenyre kelni az amerikai szórakoztatóiparral, ha nem klisékben gondolkodik, és nem egy buta másolatot eredményez. Egy közönségfilmes pályára készülő rendezővel azt tudjuk tenni, hogy tiszteletben tartjuk és támogatjuk a szakmai célját, és azt keressük, mi az a személyiségében, amitől több tud lenni egy ilyen film. Most mondok egy meredek példát, ha például ő kapja meg rendezőként a Batmant, azokból is látszik, hogy a közönségfilmekről sem választhatók le a rendezők. Vannak hívek, akik csak a Christopher Nolan-féle Batmant szeretik, mások meg Tim Burtont vagy egy harmadik rendezőt kedvelnek.
Maradva a rendezőknél, végigmennek nálunk egy képzésen, és közben szabadon vàlasztanak, hogy a sorozatok, a reklámok vagy a mozifilmek érdeklik inkább őket. A mozifilmen belül eldönthetik, hogy a közönségfilmes vagy a szerzői filmes vonal inkább az ő világuk. A terveiket persze behatárolja, hogy a pályára lépve milyen lehetőségeket kapnak, hova hívják őket és hova nem.
Az augusztus 11. és 14. között tartott Szabadegyetem egyik előadása (fotó: SZFE HÖK Facebook)
Te egy olyan széleskörű szakmai tudást adsz át, hogy a diákjaid a reklámok, a sorozatok, a szerzői és a közönségfilmek világában is megállják a helyüket?
Az egyetem ad széleskörű tudàst, a tanàrok összessége. Az ötéves képzésnek ez a lényege. Nem én tanítom őket egyedül, szerencsére sok tanár jön kurzust tartani, akik a szakmának más és más pontjain erősek.
Ha egy tanítványod azt mondja, hogy például egy katolikus szentről, egy vidéki plébános mindennapjairól vagy egy kamasz istenkereséséről, szóval egy keresztény ihletettségű diplomafilmet akar készíteni, akkor osztályfőnökként ezzel neked mi a dolgod?
Ez nagyban függ attól, melyik szakaszában vagyunk az oktatásnak. Az elején sokszor kapnak adaptációs feladatokat, vagy a forgatókönyvíró osztály írásaival kell dolgozniuk. Ekkor még sokkal kevésbé van lehetőségük olyan filmet készíteni, amelyet saját képükre tudnak formálni. Az utolsó két év szól arról, hogy együtt megkeressük, mi érdekli őket. Ha az istenkeresés, akkor ebben támogatom őt, és keresek olyan embereket, akik mélyítik ez irányú ismereteit, kitágítják számára ezt a témát. Ugyanez történik, ha például a bokszolás foglalkoztatja. Egyébként nekem is van istenkeresés témájú filmem, az a címe, hogy Az alma.
Az is elhangzott, hogy nincs szándék a változtatásra, az oktatás korszerűsítésére az egyetemen. Te változtatsz az oktatói módszereiden?
A mesterképzésen épp az én osztályomnál újítottunk. Elléptünk az osztályfőnöki rendszertől, ami azt jelenti, hogy van a mester, és ő határoz meg mindent. Egy menedzserhez vált hasonlóvá a szerepem, aki mellé minden félévben hívunk egy másik osztályfőnököt. Előző félévben Hajdu Szabolcs volt az osztállyal, ebben a félévben Pálfi György jön. Ettől persze még én is tanítom a diákokat, és részt veszek a filmjeik fejlesztésében. A külföldi egyetemeken már létezik ez a rendszer, az a lényege, hogy minél szabadabbak legyenek a diákok, és ne telepedjen rájuk túlságosan egyetlen ember ízlése és alkotói attitűdje. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy minél több rendező alkotói elképzeléseivel megismerkedhessenek.
Egy kurzus erejéig tanította őket Szilágyi Zsófi, ebben a félévben jönni fog Reisz Gábor és Lichter Péter. Mindhárman más-más alkotó szemléletet képviselnek. A következő félévre Gigor Attilát és Mátyássy Áront szeretnénk elhívni, ehhez persze az kell, hogy az egyetem működőképes maradjon. Ők mind különböző attitűdű és eltérő tapasztalatokkal rendelkező rendezők viszont mind a szakmájukat a mai körülmények között sikeresen gyakorló, tehetséges emberek. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a diákok azt lássák, hogy sokféle út van, ebből az enyém csak az egyik.
Ha most bemegyek az SZFE-re, akkor több éppen folyó kurzust is találnék, és nem csak azt látnám, hogy szervezik az ellenállást?
Igen. Csináltak egy napirendet, beosztották az időt, hogy mindkettő működjön egymás mellett.
Az SZFE diákjai (fotó: SZFE HÖK Facebook)
A hallgatók augusztus 31-én elfoglalták az egyetemet. Látsz esélyt arra, hogy teljesítik a követeléseiket, és visszanyeri az autonómiáját az egyetem?
Morális értelemben a diákok ezt már megnyerték. Azért, mert széleskörű szakmai kiállás valósult meg a diákok és az egyetemi autonómia ügye mellett. A teljes kreatív szakma függetlenjei felsorakoztak mellettük. Olyan értelemben függetlenek, hogy nem a hatalomtól függ az egzisztenciájuk. Ezzel a kiállással pedig világossá vált, hogy a hatalom nem mondott igazat, mikor azt állította, hogy a szakma jelentős képviselőivel egyeztetett. A szakmáink legnagyjobbjai állnak az egyetem mellett Ragályi Elemértől Blaskó Péteren át Tarr Béláig. A sor végtelen. Hogy kik azok a jelentős személyiségek, akikkel ők egyeztettek, a mai napig nem tudjuk, de az egyetemi autonómia mellett és az alapítvànyi àtalakítàs ellen olyan szakmai többség àllt ki, hogy mostanra elmondhatjuk, ha elmondanàk, màr akkor sem lenne jelentősége, mert véleményük kisebbségben maradna.
Mindezek ellenére a hatalom szolgálatában még mindig be akarják venni a várat. Ebben szerintem az a rettenetes, hogy ha ez sikerül is Vidnyánszky Attilának, és esetleg be fog menni a kurátortársaival a várba trónolni, akkor is ott fognak ülni egyedül, magányosan. Jelenleg is ez az elmagányosodás történik, hiszen az általa vezetett Magyar Teátrumi Társaság sem állt ki mellette. Az összes független filmes szakmai szervezet az SZFE mellett áll. A Kaposvári Egyetem diákjainak kiállása az SZFE mellett a bizonyítéka annak, hogy az agymosás nem működik. Vidnyánszky helyett a saját osztályai is a minőség, a demokrácia és az autonómia mellett tesznek hitet, egészen egyszerűen azért, mert ők is a jó előadásokat szeretik nézni és a jó filmekre kíváncsiak, és főleg ilyenekben szeretnének dolgozni, nem pedig ideológiai célú művekben. Tehát, ha végül a nyers erőszak győzne is, akkor sem fognak győzni a szabad gondolkodás felett. A mostani akciójukkal csak ellenségeket szereznek, híveket nem.
Mennyire elszántak a hallgatók?
Elszántak. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy az egyetemük mellett a magyar demokráciáért is küzdenek. Ilyen értelemben igaza van Lajos Tamásnak, hogy az egyetem ügye a politikai síkra terelődött át. Ez azért van, mert az egyetemi autonómia egy olyan ideál, ami a demokrácia egyik alapköve. Mivel ez az alapkő sérült meg, ezért a diákok az egyetemi függetlenségnél egy nagyobb ügyért is küzdenek.
Vidnyánszky Attila egyik legutóbbi nyilatkozatában arról beszélt: „Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, hogy tényleg már csak az én személyem az akadálya a közös gondolkodásnak, gond nélkül félre fogok állni.” Megoldaná ez a problémát?
Ha Vidnyánszky Attila félreáll, és a helyére egy hasonló politikai harcos jön, akkor semmi nem oldódik meg. Mindemellet azt gondolom, hogy le kell mondania, mert iszonyú károkat okozott már eddig is az ő szerepvállalása. De azért nem oldódik meg az SZFE ügye a félreállásával, mert a diákok, akik ennek az egész történetnek a középpontjában állnak, nem fogadják el az alapítványi formát, nem fogadják el legitim tárgyalópartnernek az alapítványt vezető kuratóriumot. Ezért mondják azt, hogy az eddigi fenntartóval, Palkovics miniszter úrral szeretnének tárgyalni. Aki viszont ezt elutasította, mondván, hogy neki ehhez nincs köze, ráadásul ő egy mérnökember, nem ért hozzá. Ha belátja, hogy nem ért hozzá, akkor miért nem kérdezi meg a szakmát, akiket ez érint? Ő maga helyett Vidnyánszkyt ajánlotta, hogy vele beszéljenek, miközben pontosan tudta, hogy vele az atombombát dobta be, hiszen Vidnyánszky évek óta mindenféle igaztalan dolgot híresztel az egyetemről. És utána eljátssza az áldozatot, hogy ő szeretne tárgyalni, de nem állnak vele szóba. Talán nem kellett volna ezt a hangnemet megütni.
Novák Eszter leköszönt rektorhelyettes a tanévnyitó beszédében Orbán Viktort szólította meg: „Arra kérjük Magyarország miniszterelnökét, hogy pörgesse vissza az időt: hallgassa meg az egyetem képviselőit. … Függessze fel a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumát, és kezdjük elölről. A lemondott szenátusi tagok, a felmentési idejüket töltő vezetők és a hallgatók fél éve készen állnak a tárgyalások megkezdésére.” Ez lenne a megoldás, elölről kezdeni az egész folyamatot?
Igen, mindenki ezt mondja, a diákok is. És azért szólította meg a miniszterelnök urat, mert Palkovics miniszter úr úgy csinál, mintha ehhez semmi köze nem lenne. Mi a miniszterelnök úr bölcsességére és belátására szeretnénk apellálni. Azt szeretnénk, hogy vegye észre, olyan irányt vett az SZFE ügye, hogy érdemes az egészet újragondolni. Széleskörű szakmai ellenállás bontakozott ki egy rossz döntés ellenében, ráadásul komoly társadalmi támogatottsága is van az ügynek. Érdemes lenne módosítani azon az állásponton, hogy a kultúrpolitikai döntéseket minden áron keresztül kell verni. Az ország első emberének képesnek kell lennie a belátásra, hogy hiba volt szakmai egyeztetés nélkül nekivágni az egyetem átalakításának.
Az SZFE tanévnyítója szeptember 14-én (fotó: SZFE Facebook)
Az új modellel minden valószínűség szerint több pénz jutna az egyetemnek. Esély kínálkozik arra, hogy a rossz állapotú épületekből átköltözik egy új campusba.
Ezzel az állítással több probléma is van. Eddig állami fenntartású volt az egyetem, és ha a költségvetésből szánnak arra pénzt, hogy legyen új épület, hogy rendbe legyen téve a kamerapark, vagy hogy olyan legyen a színpadtechnika, amilyennek a 21. században lennie kellene, akkor ezeket a beruházásokat az egyetem maga is meg tudja oldani. Ehhez nincs szükség kuratóriumra, vagy alapítványi átállásra. Korábban is készültek tervek az új campusra, és több ígéret is elhangzott a minisztérium részéről: felvetődött a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete és más telkek is szóba jöttek. Amíg más intézmények csomó pénzt kaptak, a Zeneakadémiát felújították, megépült a MOME új campusa, és még sorolhatnám, addig az SZFE az utóbbi tíz évben politikai karanténba van zàrva.
Politikai szándékból büntették az egyetemet a pénzek megvonásával, aminek az egyik következménye az volt, hogy az oktatók egy része lelkesedésből, ingyen, másik részük kevesebb fizetésért vállalta a tanítást. Ha ebbe nem mentek volna bele, az egyetem már korábban összeomlott volna. Szerintem ez is volt a cél, hogy omoljon össze, de mivel ez nem történt meg, ezért most nekimentek, és közben azzal érvelnek, hajlandóak vagyunk pénzügyileg segíteni. De ez úgy is megtörténhetne, ha Upor Lászlónak hívják a rektort, és ha marad állami fenntartású az intézmény. Ennyi erővel maradhatna az állam tulajdonában is az SZFE, és végre tervezzük meg és építsük meg az új épületet. Egyébként Rajk Lászlónak volt is egy terve arról, hogy nézzen ki az új campus. Valójában nem az alapítványi formán múlik, hogy kap-e pénzt az egyetem. Azért nem adtak pénzt, mert nem szeretnek minket, mert elkönyveltek ellenségnek.
Az alapítványi átalakítás lényege, hogy kizárólag a kormányhoz hű emberek lehetnek a kuratóriumban, és az ő lojalitásukért cserébe már kaphat az egyetem pénzt működésre, építésre, beruházásra. Azt mondják, hogy az alapítványi forma biztosítja a szabadságot, hiszen az egyetem fölött megszűnt az állami kontroll. Csakhogy az alapítvány kuratóriumában csak a kormányhoz hűséges, az ő retorikájukat használó, a kormány reprezentatív rendezvényein rendszeresen megjelenő figurák kaptak helyet. Ahelyett, hogy az egyetem delegálta volna a kuratóriumba a tagságot. Világos, hogy itt nem arról van szó, hogy minél szabadabb legyen az egyetem, hanem arról, hogy egy hatalomváltás esetén ezek az emberek biztosítsák az egyetem ideológiai irányvonalát.
Amit mondasz, hogy politikai szándékból, büntetés gyanánt vonták meg a pénzt az SZFE-től, azt nehéz bizonyítani.
Nyilván nincs hangfelvételem, amelyen egy politikus ezt bevallja, de ettől még egyértelmű, hogy politikai szándék húzódik meg amögött, hogy az SZFE infrastruktúràja az elmúlt évtizedben nem fejlődhetett. Mindeközben mi történt? Az egyetemet, a legnevesebb tanárokat folyamatosan támadták a kormánysajtóban, és az egyetemet nem segítették. Mindez úgy van előadva a nyilvánosság számára, hogy van egy homályos okból rosszul működő egyetem, de jön a kuratórium és segít rajta. Legyen világos, hogy azért nem volt pénze az SZFE-nek, mert a kormány nem adott és most ugyanaz a hatalom próbálja előadni, hogy az alapítványi modell az egyetlen lehetséges megoldás. A hatalomnak csak annyi lett volna a dolga, hogy fenntartóként tisztességesen finanszírozza az intézményi innovàciót.
Az elmúlt években tényleg voltak olyan oktatók az SZFE-n, akik ingyen tanítottak?
Ők nem állandó oktatók, hanem csak kurzusokat jönnek tanítani az egyetemre. Nem az van, hogy az SZFE nem tud legalább egy minimális fizetést adni nekik, hanem ők mondják azt, hogy tudjátok mit, azt a keveset, amit tudnátok fizetni, azt inkább ne fizessétek ki. Azért ilyen erős és összetartó az egyetem közössége, mert nehéz körülmények között kovácsolódott össze.
Egy magyar filmrendezőnek van félni- és vesztenivalója, amikor ilyen kritikusan nyilatkozik a hatalomról, mint te?
Rendkívül sok félni- és vesztenivalója van, mert Magyarországon egy helyről finanszírozzák a filmeket. A szakmai autonómia felszámolásával a hatalom közvetlenül bele tud nyúlni a finanszírozás elosztásába. Nem azt állítom, hogy ezt tényleg meg is teszi, de azt könnyű belátni, hogy ha úgy van kialakítva a rendszer, hogy csak egy helyre pályázhatsz egy országban, ha filmet szeretnél forgatni, és azt az egy helyet a kormány nem szándékozik a független szakmai szervezetekre bízni, hanem saját hatáskörben tartja, akkor pusztán az adott hatalom mértéktartásán múlik, hogy a kritikus hangokkal szemben alkalmaz-e büntetést vagy sem. Ne jussunk el odáig, hogy azt kelljen mondani, hogy ez meg is történik.
Az elmondottak alapján kíváncsi vagyok, komoly vita előzte-e meg a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületében az egyetemmel szolidarítást vállaló nyilatkozat kiadását.
Két nyilatkozatot is kiadtunk. Ha egy ember vállal arccal egy ilyen nyilatkozatot, az nagy kockázattal jár. Az más, ha sok egyéb szakmai szervezet mellett a több mint száz taggal bíró Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete is kiad egy szolidaritási nyilatkozatot. Nem lehet több mint száz rendezőt elzárni a pályázatoktól, mert nem maradnak rendezők. Egy-egy alkotó viszont könnyen kipécézhető. Ne felejtsük el, hogy a filmek, forgatókönyvek értékelése a szubjektív mezőbe esik, így aztán bármire rá lehet mondani, hogy nem ütötte meg a szintet. Az előző pénzosztó szervtől, a Filmalaptól sokszor hallottuk azt, hogy „a filmterved nem fér bele a koordináta-rendszerünkbe”. Nem tudjuk, hogy ez mit jelent, de azt kell érteni alatta, hogy nem lesz filmed.
Van most bent filmterved a Filmintézetnél?
Hamarosan pályázok egy nagyjátékfilmmel. A történet a 2008-as gazdasági világválságban gyökerezik, de a napjainkban játszódik. Egy apa-lánya történet: az apa az építőiparban dolgozott, de mivel az a válság miatt leállt, sokakkal egyetemben külföldön vállalt munkát. Úgy nő fel a lány, hogy az apja csak sátoros ünnepeken tud hazajönni. Majd történik egy fordulat az életében, és kimegy a hegesztőként dolgozó apjához Németországba. Arra jönnek rá, hogy úgy teltek el az évek, hogy csomó mindent nem tudnak egymásról.
A filmjeid jellemzően társadalmi problémákat járnak körbe. Az Aki bújt, aki nem a leszakadt, vidéki régiókban működő gyerekkereskedelemről, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod a mai tiniket fenyegető veszélyekről szól. Ezek számomra nemzeti kérdések, hiszen a taglalt problémák egész közösségeket, illetve generációkat érintenek. Ilyen értelemben a te filmjeidben is jelen van a nemzeti gondolat.
Mindenkinek arról érdemes filmet csinálnia, ami őt foglalkoztatja. Ha ez Trianon, 1956 vagy Zrínyi Ilona, és van róla érvényes gondolata, akkor hajrá. Abban viszont nem látok történetet, hogy felülről megmondják, a nemzeti nagyságainkról forgassunk filmet, mert mi milyen frankók vagyunk. Tartok attól, ha magunkat dicsérjük filmben, attól nem fogjuk jobban érezni magunkat, és az embereket sem fogja érdekelni. Hozzáteszem, szerencsére nem látom azt, hogy ez dogmává vált volna a Filmintézetnél. Jönnek ezek a hangok kívülről, de nem engedik be. Szóval ezt nem látom problémának.
